A lovastorna vagy voltizsálás a ló hátán végrehajtott tornagyakorlatokat és a gyakorlatokhoz tartozó fel- és leugrásokat jelenti. A voltizsálás nagy múltra tekint vissza. Kezdetben katonák ügyességének, erőnlétének a fokozására szolgált. Napóleon például kifejezetten kis növésű gyalogos katonákból külön csapatokat képzett ki, melyek vezérszóra felugrottak a huszárok mögé a ló hátára, így sokkal gyorsabban juthattak oda, ahol erősítésre volt szükség.

Ma már nagyobb népszerűségnek örvend, mint gyermek és ifjúsági lovassport. A gyakorlatokat háromütemű középgyors vágtában haladó ló hátán, egyesével vagy csoportosan mutatják be. A felkészítés folyamán a voltizsálók valamennyi jármódban megtanulják a gyakorlatokat.

Versenyeken a ló csak vágtában haladhat. A feladatok a ló hátán, fel- és leugrásoknál közvetlenül a ló teste mellett történik. Az ajánlott legalacsonyabb életkor 6 év. A gyereknek ugyanis elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy fel tudjon ugorni a lóra. A voltizsáló csoport 10-14 tagból áll. A fiatalok 16 éves korukig versenyezhetnek csoportosan, 16 év felett csak egyéni gyakorlatokat mutathatnak be. A versenycsapatok 8 főből és egy tartalékból állnak. A gyakorló pálya átmérője legalább 18-20 m legyen, így a körön kívül is elegendő hely van a biztonságos közlekedésre. A nem túl tömött, rugalmas talajú pálya alkalmas erre a feladatra. A voltizsálás alapgyakorlatokból és a versenyeken bemutatásra kerülő kötelező és szabadon választott gyakorlatokból áll. Az alapgyakorlatok: a lóhoz futás, együttfutás a lóval a felugrás előtt, felugrás a lóra, voltizsülés, lecsúszás vagy leugrás a lóról. Ezeknek a gyakorlatoknak a kifogástalan végrehajtása után jönnek a következő gyakorlatok: alpülés, zászló, malom, olló, felállás, leugrás. A verseny során ezeket az elemeket önállóan, egyedül valamennyi versenyzőnek be kell mutatnia. Ezután kerül sor a szabadon választott gyakorlatok bemutatására.