Jellege: Hidegvérű
Marmagasság: 160-170 cm
Szín: deres, sárga, szürke, gesztenyepej, vércsederes, pej
Környezet: Hűvös éghajlat
Eredet: Középkor
Felépítés: breton postalo: nemes fej, száraz rövid szárak, a bokákon mérsékelt bokaszőr
igás breton: tömegesebb, hosszabb hát, csapott far, burkolt ízületek, dús bokaszőr
Hasznosítás: Nhéz, könnyű igásló

A breton hidegvérű, Északnyugat-Franciaország "bennszülött" fajtája. Őse a Fekete-hegység primitív lóállománya. Négy különálló típusa volt: közülük az egyiket hátaslóként használták. Napjainkra két típusa különült el: a nehéz igásló, és a könnyebb postier breton típus.
TENYÉSZTÉS: A nehéz breton ardenni, boulognei és percheron keresztezésével jött létre. A kisebb postier boulogne, percheron és kisebb arányú nortfolk roadster vért hordoz. Mindkét típusnak azonos törzskönyve van. Ezeket külön tenyésztik, és fogatban próbálják ki teljesítményüket.
JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: A gyorsan kifejlődő, nehezebb típust hústermelésre hasznosítják. A suffolk punchoz hasonlító postiert tiszta lábak és energikus, ügető mozgás jellemzi. Régebben tüzérségi hámosként használták. Ideális könnyebb mezőgazdasági munkákra, és más fajták javítására.
A farok a nomran cobhoz hasonlóan kurkított. A nyak arányos a test többi részével, rövid, erős és ívelt. A kicsit mozgékony fülek. A fej szögletes, egyenes. A far széles, szögletes, különösen izmos, a mozgás hátul egyenes, szabad. A paták szabályosak, kemények, nem túl nagyok. A végtagok rövidek, erősek, bokaszőrök nem hosszúak.
FAJTA KIALAKULÁSA:
Boulognei: Nemestítette, mozgását javította.
Ardenni: Növelte a méretét, szilárdságát, és a súlyát.
Percheron: A boulognei tulajdonságait kiegészítve növelte a fajta erejét.
Norfolk Roadster: Erős alkatot és ügetőképességet örökített.